Nem jó, ha porhanyós – a térdkalács töréséről

A térdkalács (patella) sok más csontunkhoz képest viszonylag kis méretű, de törése mégis kellemetlen sérülés. Tulajdonképpen a térdet nyújtó ín-izom rendszerbe beilleszkedő csontról van szó, ami a combizmok erejét a lábszár felé közvetíti. A sérülés indirekt és direkt erőbehatásra jöhet létre, előbbi esetben megfeszített combizom melletti hirtelen térdhajlítás, utóbbiban térdre(térkalácsra) esés okozza a bajt.

Felismerése nem nehéz – duzzanat, nyomásérzékenység tapintható – különösen elmozdult, szétcsúszott esetben. Ilyenkor jól érezhető a térkalács eredeti helyén lévő besüppedés a két eltávolodott csontdarab között, a végtagot a sérült nem tudja nyújtva emelni. Természetesen nem hagyható el a röntgenvizsgálat sem, ami a részleteket is megmutatja és a kezelési terv felállításához nagyon fontos.

A térdkalács töréseit a következő csoportokba soroljuk: 1. Osteochondralis (egy kis darab – izületi porcot is hordozó! – csont kitörése) 2. Hosszanti 3. Csillag alakú 4. Darabos, más néven romtörés 5. Haránttörés 6. Kiszakításos törés.  A kezelés a törés típusától függ, lehet műtét nélküli, vagy műtéti.  Ha nem operálunk, akkor általában combtőtől a boka fölötti magasságig érő, 10 fokban hajlított helyzetű gipsztokot kap a sérült. Ezt a rögzítést 4-6 hétig kell viselni.