A láb gyakran sérül sportolás közben, ezért mindenképpen hasznos, ha összefoglaljuk, mi is történhet egy „félrelépés” kapcsán. Ez a testrész fontos szerepet tölt be a test(súly) megtartásában, a számos csonton és az itt található ízületeken keresztül. A lábat – a sarok- és ugrócsonthoz kapcsolódó – lábtő-, lábközép-, és lábujjperc csontok alkotják. A sérülések súlyossága szerint beszélünk rándulásról, zúzódásról, ficamról, vagy törésről.

A vizsgálati sor megegyezik a korábbi cikkekben leírtakkal: 1. megtekintés, 2. tapintás, 3. röntgenfelvétel, 4. (szüksége esetén) CT, MR. A rándulás, zúzódás tünetei és kezelése szintén az általános elvek szerint történik, így itt most inkább néhány – a lábra jellemző – speciális sérüléstípust veszünk sorra. A lábtőcsontok töréseit főként műtét nélkül, gipsszel kezeljük. Ficam esetén ezen a területen gyakran nehéz a sérülés felismerése, mivel nem  mindig jár olyan egyértelmű deformitással, mint a hosszú csontokat összekötő ízületek esetén.

Ez a sérüléstípus a lábtő és lábközépcsontok közötti ízületekben is  létrejöhet, de leggyakoribb a lábközép-ujjperc és az ujjpercek közötti sérülés. A láb valamennyi ficamánál leglényegesebb a mielőbbi helyretétel, különösen igaz ez a feszes lábtő- és lábközép ízületekre. Ez utóbbi esetben a beavatkozást legtöbbször általános érzéstelenítésben (altatásban) célszerű elvégezni, mert ilyenkor az érintett testrész teljesen ellazul.

A lábközépcsontok közül a két szélső (I.-öregujjhoz tartozó és V.-kisujjhoz tartozó) törik a leggyakrabban. Mivel fontos szerepük van a teherviselésben, szakszerű ellátásuk elengedhetetlen: a jó helyzet elérése és megtartása gipsszel. Bizonyos esetekben elkerülhetetlen a műtéti beavatkozás.

Ilyenkor – a korábban más testrészek sérüléseinél is leírt – csavarozás, lemezelés, dróttűzés, vagy húzóhurkos megoldás végezhető. A lábtő- és lábközép sérülések rögzítési ideje átlagosan 5-6 hét. A lábujjpercek sérülései igen jó gyógyhajlammal bírnak. Ilyenkor a ficam, dúrván elmozdult törés helyretétele után átmeneti rögzítés szükséges, de az egyszerűbb esetek e nélkül is kezelhetők. Előfordul, hogy nyílt lábsérülésről van szó, ezeket szigorúan műtéti módszerekkel kell ellátni. Itt is fontos a ficamok, törések pontos helyretétele, rögzítése.

A nyílt sérülést fedni kell, ami történhet egyszerű bőrvarrattal, de szükség lehet bőrplasztikai megoldásokra is. Az előbb leírt rögzítési szabályok itt is érvényesek. A szakszerű utókezelésnek – mint mindig – a lábsérülések után is jelentős szerepe van, teljes gyógyulás csak így érhető el.